Két kapu: a hídé és az alagúté. A két alagút hosszának nem néztem utána, a másik 'kapusnak' igen. A híd teljes hossza 62 m, a meder (a víz feletti), egyben legnagyobb  nyílása 48 m. Összehasonlításként: a 'Blog'  2011 dec-i "Élményeim 4., A várhegyről ...Tuttlingen" utolsó képén látható Wilhelmstraße-i gyaloghíd teljes hossza 50 m, legnagyobb (meder) nyílása csak 35 m.

Mindegy milyen idő van, eső vagy hó esik, netán ragyogóan süt a nap, mindig lehet jó képet csinálni. Annyi a különbség, hogy a rossz időben kevesebbet, és több energia árán. Ez visszahatóan tanulságos: úgyis csak 1-2 jó fotó kell! Jó időben sem exponáljam szét magam! Végiggondolni a témát, a felhasználás módját, a fény irányát, erejét, jellegét, a kompozíciót, koncentrálni és jó fotót csinálni.

Elsőre nem látszik rajta, ez egy kétszeresen is tipikus német híd. Először is nem nyílegyenesen keresztezi a Dunát, hanem szögben. Nem a pályát/ utat alakítják a hídhoz, hanem fordítva. Másodszor a mederpillért két felszerkezet (pardon: híd) számára építették. Legalábbis én tendenciát vélek ebben felfedezni. Fejlesztési előrelátást. A vízben álló pillérek építése még a kis mélységű, átlagos adottságú folyókon is komoly feladat. A költségei sem lehetnek elhanyagolhatóak. Ezért a távlati tervek ismeretében érdemes a helyet egyből két hídnak kialakítani.

 Nem, nagyon nem jellemző az acélszerkezet rozsdássága. Annak épp az ellenkezője igaz! A hidak 90 %-a úgy néz ki, mintha két-három éve építették volna!    Ezt, a dietfurth-it később a felújítás miatt sajnos nem tudtam lefotózni.  Mire kész lett, lapzárta volt "A Duna hídjai"-nál.

Ezen a képen látszik, hogy a szerelvény balra kanyarodik, úgy megy be az alagútba. 

 A helyes kis létra remek napozó helyre visz!

Vadregényes tájba illesztették ezt a sokszorosan áttört vasbeton "műtárgyat". Átlátni rajta, és íve az ártéri/vízparti fák ágaival harmonizál.

 (Nickhof, felsőpályás vasbeton ívhíd. Közúti forgalomra /Straßenbrücke, road bridge/ Teljes hossza, ami itt max. méret is= 43 m.)