Szófiai anzix: a régi és az új egyidejűsége

Ketten utaztunk feleségemmel a bulgár fővárosba. Ő volt már ott vagy 20 éve, én most először jártam Szófiában. A Szófiai Magyar Kulturális Intézet kedves igazgatója Doncsev Toso úr, és kedves felesége, Edit asszony remek programokkal tették emlékezetessé ottlétünket.

Jártuk a város utcáit, megnéztük a nevezetességeket. Keveset fotóztam: vagy fotózom, vagy várost-nézek. Néhány kép azért készült, épületekről, szobrokról.

 Dombormű a "Felszabadító harcok hőseinek emlékműve" egyik oldalán

Sok az emléktábla a házfalakon, a szobor a belvárosban. A látottak közül a "Bika" tetszett a legjobban, íme:

A közeli Vitosa hegyen megnéztük a világhírű sziklafolyamot:

Megcsodáltuk a Vitosa-hegy lábánál álló középkori bolgár ortodox Bojana- templomot. A XI. században építették, a bulgária világörökségi helyszínek egyike. Világhírét freskóinak köszönheti: a falakon 89 jelenet és 240 ember-alak látható. Az általunk is megcsodált festmények még nem ikonosztáz képek, mert egyedi vonások még felfedezhetők az arcokon, az ábrázolásban. A freskókat ismeretlen művész készítette a XIII. században. A templom építésekor is készültek falfestmények, ám azok részben megsérültek, illetve a felső réteg gyönyörű képeit 'hordozó' vakulat-réteg és így az későbbi freskók alatt vannak. 

Ezt a szép népi textiliát a Bulgár Néprajzi Múzeumban láttuk. 

Sok népviseletben is gyönyörködhettünk. Ezekről és a Múzeum többi kiállított tárgyáról egy angolul jól beszélő teremőr hölgytől sok információt kaptunk. 

No és amiért odamentünk, a "Hidak a Dunán" című fotókiállításom megnyitója nagyon sikeres volt. Örömömre 48-an jöttek el az eseményre, és többekkel személyes beszélgetésre is volt alkalmam -tolmács segítségével-. Egy filmrendező úr magyarországi élményeit idézte vissza, csodálattal emlékezett a Duna budapesti hídjaira.

 A népes közönség Szófiai Magyar Kulturális Intézet szervezésének, munkatársai munkájának és az Intézet különleges helyzetének is köszönhető. 

A több mint hatvan éve létrehozott Intézet szerves része a szófiai kulturális életnek.  Jól mutatja ezt egy személyes tapasztalatunk is. A megnyitómat megelőző napon a bulgár irodalmi értelmiség színe-java a Szófiai Magyar Kulturális Intézetben tartott megemlékezést egy közelmúltban váratlanul elhunyt tagjáról! 

A Malina Tomovára emlékező eseménynek mi is részesei lehettünk. Eredetileg csak kiváncsi idegenként ültünk be a terembe, de az emlékezők látható, vagy rejtett könnyei, a komoly művek részletei és humoros visszapillantások sajátos, szeretet-teljes és megrendült hangulata megfogott bennünket is. Egy szót sem értve, meghatva ültük végig a 100 fős irodalmár közönséggel az összejövetelt.

Az, hogy ez az értelmiségi közösség a Magyar Kulturális Intézetben tartott ezt a megemlékezést, sok-sok évi folyamatos jó munka eredménye. Ez a beágyazottság nagy, tiszteletre méltó eredmény. Köszönet érte.